Több és jobb minőségű európai uniós pályázatot adhatnak be a magyar kutatók

A jógyakorlatok megosztása és az aktív mentorálás volt az MTA matematikai hónapjának részeként szervezett ERC-panelbeszélgetés fókuszában.

Az ERC az Európai Unió legnagyobb, felfedező kutatásokat támogató pályázati rendszere, amely magas megtérülést ígérő kutatások megvalósításához nyújt hosszú távú finanszírozást. A 2021–2027-es ciklusban több mint 16 milliárd euró áll az ERC rendelkezésére, hogy szétossza azt a tudományos kiválóság, mint egyetlen kiválasztási szempont alapján.
A fenti, elsőre szikár definíció kutatói ambíciók és álmok ezreit mozgatja meg minden évben, sőt egyre többen szánják rá magukat, hogy pályázzanak: az utóbbi időben nagymértékű növekedés látható a pályázók számában. Ám a sikerhez ismerni kell az ERC logikáját, nyelvezetét, és vannak olyan országok, ahol komoly szakembergárda készíti fel a pályázókat.

Magyarországnak erősítenie kell pozícióját a beadott ERC pályázatok minőségét és számát tekintve egyaránt – derült ki az MTA januári rendezvényén, amely a matematikai osztályhónap részeként, Stipsicz András akadémikus, az ERC Tudományos Tanácsának magyar tagja és a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Intézetének igazgatója kezdeményezésére szerveződött.
„A Rényi és a KOKI kutatói nyerték az összes Magyarországról pályázott ERC támogatás jelentős hányadát. Van tapasztalatunk és tudásunk, hogy segítsük a pályázni szándékozó kutatókat” – fogalmazott az ülés után Stipsicz András, aki maga is kétszer nyert már ERC finanszírozást, nevezetesen Advanced Grantet. Az 59 éves igazgató hatékonyan vitte tovább a Rényi sikersorozatát (eddig 13 ERC-t nyertek, és jelenleg 5 fut a mintegy 150 kutatót számláló Matematikai Kutatóintézetben). Vezetői támogatásával működik a Rényi saját kutatói mentorálási programja, hogy megtalálják és gondozzák azokat a fiatal matematikus tehetségeket, akik teljesítményre törekszenek, és vállalják a megméretést is.

Az igazgató az ERC mentorprogramját együttműködésben más tudományterületeken tapasztalatot szerzett kutatóhelyekkel – a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Intézettel, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponttal, az ELTE-vel –, valamint az MTA közreműködésével képzeli el (utóbbi az ERC NCP (National Contact Point – Nemzeti Kapcsolattartó Pont – helye is), hiszen számos jó, de szétaprózott tevékenység zajlik országszerte, és úgy véli, hogy ezeket érdemes és szükséges rendszerbe illeszteni. 

Magyar sajátosságok és ERC esélyek

A rendszerezés már csak azért is indokolt, mert a Magyarországon dolgozó kutatók által elnyert ERC támogatások intézmények közötti eloszlása nagyon vegyes képet mutat. A Rényi és a KOKI kutatói naponta találkozhatnak és tehetnek fel kérdéseket ERC-t nyert idősebb kollégáiknak. Más kutatóhelyeken sporadikusan nyernek ERC-t, de nincs tudatos ERC programjuk és protokolljuk. Vannak intézmények, amelyek kutatói távolabb maradnak: vagy a téma kevéssé nemzetközi jellege miatt, vagy azért, mert több más nagy pályázási lehetőségeik is vannak, és sajnos maradtak olyanok, amelyek kutatóinak a többiekhez képest nagyobb segítségre van szükségük, amikor ezzel a kihívással szembesülnek. Mindhárom csoporthoz tartozó intézetekben szükséges a kutatók mentorálása, ha azt akarjuk, hogy több ERC finanszírozás érkezzen a magyar kutatóhelyekre. 

"Mindenhol mást kell csinálni” – erről már Abért Miklós, a Rényi szintén ERC-t nyert főmunkatársa beszélt a renyi.hu kérdésére. Abért Miklós „Diszkrét csoportok, ritka gráfok és lokálisan szimmetrikus terek aszimptotikus invariánsai” kutatására nyert ERC finanszírozást (2016-21). „Magyarország sajátos hely. A térségbeli lengyeleknek kifejezetten jó mentorprogramjuk van, ami azonban nem skálázható jól a mi méretünkre. Az izraeli modell jobb, mint a mienk, rengeteg tehetségük van, és élnek is vele. Van egy jól működő cseh modell, ennek sikeres elemeit próbáljuk adaptálni. Olyan rendszer kell, ami a magyar sajátosságok közepette és a mi méretünkkel működik. A kisebb, gazdaságilag elmaradottabb országokból arányaiban sokan mennek külföldre vagy az iparba, ezt nem leállítani kell próbálni, hanem adaptálódni hozzá. A tehetséggondozásban túltermelésre van szükség, az előbbi okból is, de azért is, mert ritkán lehet tudni előre, hogy kiből lesz sikeres kutató. A Rényiben az összes fiatal kutatóra figyelünk: rendszeresen konzultálunk velük, függetlenül az ERC-s esélyeiktől. De ha egy fiatal elég ambíciózus és tehetséges, akar ERC pályázaton indulni és erős karrierben gondolkodik, akkor tovább kell támogatni, nem elég csak beszélgetni” – tette hozzá.
 

ERC-tudásmegosztás

Az MTA Nagytermében tartott panelbeszélgetés további meghívottai: Borvölgyi Katalin, a NCP munkatársa (MTA), valamint Stipsicz András mellett Dénes Ádám, a KOKI kutatója, Maria Lugaro, a HUN-REN CSFK képviseletében, Horváth Sándor, az ELTE HTK oktatója és mentoráló programjának létrehozója osztotta meg következtetéseit és tanácsait a jelenlévő mintegy 150 fiatal érdeklődővel. Mindannyian egyetértettek abban, hogy megéri sokoldalú segítséget nyújtani az ERC támogatására pályázóknak. A tapasztalatok jól mutatják, hogy ha ezt megadjuk nekik, akkor nagyságrendekkel többen lesznek sikeresek ezen az úton. Kiválónak lenni ugyanis nem elegendő: ismerni kell az ERC logikáját, és többen meglepődve hallották Maria Lugarotól, hogy idejében – már a tervezett beadást megelőző 9-11 hónapban – el kell kezdeni a felkészülést. 

Az ERC olyan finanszírozási biztonságot ad, amely turbulens időkben is hozzásegíti a kutatót a kiemelkedő teljesítményhez – mondta előadásában Stipsicz András, aki elsősorban Starting és Consolidator támogatásokra pályázók felkészítésében lát komoly potenciált. Az ERC Tudományos Tanácsának magyar tagja a megvalósíthatóság és az újító megközelítés kényes egyensúlyának megtalálásáról, illetve a kutatói jövőkép és a hosszú távú cél megfogalmazásának jelentőségéről beszélt. „Meg kell mutatni, hogy éppen ő, a konkrét pályázó képes arra, hogy a pályázatában megjelölt ötletet megvalósítsa” – erősítette meg.
Abért Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy az ERC transzformatív erejű tudományos tapasztalat. Pont ezért bátorság is kell hozzá: „Sokan tartanak az ERC-től, ami valóban nagy kihívás, az esetleges kudarcot pedig néha nehéz feldolgozni. Tudományos ambíció nélkül nem lehet ERC-n indulni, azt nem lehet csupán véletlenül elnyerni – nyomatékosította. „Ebben van érzelmi kockázat, ami elválasztja egyik típusú kutatót a másiktól.”
Egy ERC-siker egyszerre jelzi a tudományos kiválóságot és a nemzetközi versenyképességet, a támogatásból végzett kutatómunka pedig elősegítheti nemcsak a nyertes szakterületének fejlődését, hanem erősíti az ERC-t kísérő/gondozó intézmény pozícióját Európa vezető kutatóhelyei között. Egy ilyen támogatás új kutatócsoportok, nemzetközi együttműködések és jelentős tudományos áttörések előtt nyithat utat.
A rendezvényen megjelent fiatalok jelentős száma már mutatja, hogy érdemes szervezetté tenni az eddig sporadikusan működő programokat. „Hamarosan elkezdjük az ERC logikájára és értékelő szemléletére építve egy magyarországi mentoradatbázis létrehozását” – jelentette be Stipsicz András. Emlékeztetett arra, hogy mindhárom tudományterületen (matematika és természettudományok, humán tudományok és élettudományok) lehet és kell pályázni. (Az ELTE HTK Történettudományi Intézetben a Horváth Sándor vezette, 2021-ben indított ERC Future Programme már 3 ERC nyertessel büszkélkedhet – szerk.)  

Abért Miklós az akadályokat sorolva megjegyezte, hogy gyakran a kutatók vezetői (igazgatók, főigazgatók) nem (eléggé) bátorítók. Eközben az ERC is változik, csakúgy, mint a kutatási környezet, így egy korábban élvonalbeli tudós sem biztos, hogy minden esetben hasznos tanácsot ad, vagy jól segít. „De nagyon fontos a törődés és az erőforrás biztosítása. Egyrészt egy korszerűen gondolkodó vezető anyagilag is támogat egy mentorprogramot, másrészt hagyja, hogy a mentor szakmailag önállóan végezze a felkészítést. A Rényi egyik erőssége – jegyezte meg –, hogy megfelelő figyelmet kapnak a kutatók, de nincs kézivezérlés, így a kutatók-mentorok hatékonyan dolgozhatnak. Nem lózungok szintjén”.
„Aki ERC-n indult, az a kimeneteltől függetlenül nyertessé válik, és tapasztalatot szerez. A befektetett energia nem vész el, mindenképpen fókuszáltabb lesz a pályázó, és képes átgondolni a terveit” – hangsúlyozta Stipsicz András. Abért Miklós ezt azzal egészítette ki, hogy az ERC olyan komoly kihívás elé állítja a kutatókat, amely közben a személyiségükre is visszahat. A rendezvényen emellett többen is említették, hogy az ERC nyertes kutatók rangos csapata olyan, mint egy elitklub. 

Mit lehet tanácsolni azoknak, akik ma gondolkodnak ERC pályázatuk beadásán? „Olykor meg kell kérdőjelezni a tudományos hierarchiát, ugyanúgy, mint az élsportban” – összegezte Abért Miklós. „Időnként át kell törni ellenálláson és nehézségeken. Néha az ember utólag nem is tudja felidézni, hogyan jutott át egy tudományos akadályon, nem mindig tudatos folyamat ez. A fentieken túl fontos, hogy aki pályázni akar, ne forgácsolja szét magát félállásokkal, mert azok annyira fárasztók, hogy iszonyúan rombolják a hosszú távú kutatást. Rövid távon ugyanúgy lehet kutatni, de az igazi veszély, hogy a hosszú távú perspektíva lezáródik. Kell egy szellemi-szakmai erőnlét az ERC-hoz, azaz a szintet ugráshoz, aminek meg kell maradnia, és a sok másodállás éppen ezt erodálja. Azt is mondanám nekik, hogy tudományos értelemben menjenek a saját fejük után, függetlenül attól, hogy mások, akár tapasztaltabbak, mit mondanak. A kutató, mint minden ember, jó eséllyel hibázni fog. Arra kell vigyázni, hogy a saját hibáinkat kövessük el, és ne másokéit ismételjük meg. Merni kell kísérletezni, belemenni, megnézni, beverni a fejünket, és tanulni ezekből.”