„Az idén Lovász László matematikus kapja az Európai Tudományos Akadémia Erasmus-érmét, amelyet az intézmény éves konferenciáján, október 16-án vehet át. A tudós interjút adott az InfoRádiónak.
A díj a tudományokon belül a matematika elismerését is jelenti, amely sokszor nem kapja meg a megfelelő figyelmet. A diszkrét matematika és a számítástechnika területén végzett munkájának eredményeit egyebek mellett a számítógépek biztonságának ellenőrzésénél is használják" – mondta az InfoRádió kérdéseire válaszolva Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, a HUN-REN Rényi Intézet kutatóprofesszora, aki az interjúban a matematikával való kapcsolata kezdeteiről, pályájáról, illetve a díj jelentőségéről is beszélt.
„Írták önről a méltatásban is, hogy a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány között teremtett egyfajta összeköttetést. Ez pontosan mit jelent és a gyakorlatban hogyan érzékelhető egy átlagember számára? Találkozik ezeknek az eredményével?
Igen, valamennyire ezek a hétköznapokban is fölhasznált dolgok. Bizonyos eredményeimet használják a számítógéprendszereknél, például a számítógépek biztonságának ellenőrzésénél. A matematikán belül hagyományosan két irányzat van, két terület vagy kutatási lehetőség. Az egyik a folytonos matematika. Az egész klasszikus fizika arra épül, hogy olyan fogalmakkal dolgozik, mint sebesség, gyorsulás, és ezeket úgynevezett differenciálegyenletek írják le, amikkel lehet számolni, és akkor meg lehet mondani, hogy milyen pályán fog repülni az a műhold. A másik irányzat vagy terület a diszkrét matematika. Ez egymástól elkülöníthető, általában véges dolgokkal foglalkozik, ahogy például egy idegrendszer idegsejtjei egymástól elkülöníthetők. De akár az egész társadalomról is beszélhetünk úgy, hogy az egy olyan struktúra, olyan valami, amit vizsgálni kell és megérteni, de nem egy folytonos közeg, hanem egyénekből áll, és ezek az egyének egymással kapcsolatba lépnek, és ezáltal hoznak létre különböző jelenségeket a politikától a járványokon keresztül a gazdaság mindenféle elemeiig. Azt hívják diszkrét matematikának, ami ilyen dolgokkal foglalkozik. Ez egy kicsit lenézett ága volt a matematikának a '60-as években. Gondolom azért, mert a másik ág, tehát a mozgások leírása, a folytonos matematika hatalmas sikereket ért el. Tényleg vannak már műholdak, megértjük a bolygópályákat, meg még sok ilyesmi. Ezért a diszkrét matematika kicsit háttérbe szorult. De aztán jöttek a számítógépek, és a számítógépek alapvetően diszkrét szerkezetűek. Diszkrét tranzisztorokból állnak, azok vannak összekapcsolva, és azoknak a működését kell megérteni. Aztán később jöttek a számítógép-hálózatok, ahol meg a számítógépek az alapelemek, és ezeknek az összeköttetését és az ebből kialakuló kapcsolatrendszert kell megérteni. Így kapcsolódik össze a diszkrét matematika a számítógépekkel, ami hatalmas fejlődést hozott a 70-es, 80-as évektől kezdve.
Most mivel foglalkozik?
Engem mindig az izgatott, hogy a matematikának ezek a látszólag különböző ágai mégiscsak összekapcsolódnak, és mostanában, az utóbbi két évtizedben mindig változó fókusszal. Azzal foglalkozom, hogy a véges diszkrét struktúrák, mint az internet vagy az emberi társadalom, vagy akár egy élőlénynek a sejtjeiből összeálló hálózat, hogyan írhatóak le, esetleg hogyan közelíthetők meg ezekkel a nagyon-nagyon hatékony módszerekkel, amikkel a folytonos klasszikus matematika és fizika foglalkozik. Most is ennek egyik részletével foglalkozom. Van a Rényi Intézetben egy kiváló kis kutatócsoportom, akikkel ezen dolgozunk, egy elnyert európai pályázat támogatásával. Tehát az a lényeg, hogy bizonyos nagyon hatékony módszereket, amiket a diszkrét struktúrákra dolgoztak ki, összekapcsoljunk más vagy látszólag más módszerekkel, amiket mások a folytonos struktúrákra dolgoztak ki. Ezzel foglalkozunk, ez izgat most minket."
A teljes interjú elolvasható ITT