Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott a Rényi tudományos munkatársa, Tóth László Márton matematikus. A díj alapítóinak célja a fiatal kutatók minél nagyobb számban való elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése és támogatása. A pályázók korhatára 35 év, az idei 25 nyertes között voltak társadalomtudományokkal, élettudományokkal, természettudományokkal foglalkozók. A beérkezett 101 pályamű esetében az értékelésben kiemelten szerepelt a pályamunka gyakorlati értéke, megvalósíthatósága, társadalmi hasznossága.
A díj elnyerése apropóján Tóth László Márton elmondta, szerencsés helyzetben volt, hiszen éppen 35 éves, és örömmel fogadta a díjat, de jelentősebbnek érezte, hogy a Rényi igazgatójától kapott biztatást, ő javasolta, hogy pályázzon. „Ez már önmagában elismerés és jólesik, amikor az embert egy ilyen komoly matematikus biztatja.” A kérdésre, hogy milyen jellegű pályamunkával jelentkezett, hiszen könyv, cikk, vagy akár doktori értekezés is beadható volt, Tóth László Márton elmondta, lényegében három korábbi cikkét foglalta egy egységes mesébe. „Amit én konkrétan csinálok, annak köze van a gráflimeszelmélethez, a csoportelmélethez, a valószínűségszámításhoz, a kombinatorikához is. A cikkek ugyanarról a [színezési] kérdésről szóltak, pontosabban ugyanannak a kérdésnek a továbbfejlődéséről. Egy 2d-reguláris gráf éleit próbáljuk úgy irányítani és d színnel színezni, hogy minden csúcsban minden színből pontosan egy be- és egy kifutó él legyen. Ez véges gráfokra egy klasszikus tétel, én viszont végtelen, mérhető gráfokra vizsgáltam. Az első cikket, ami unimoduláris véletlen gráfokon oldotta meg a feladatot, egyedül írtam, a svájci posztdok időszakom alatt. A publikálás után pedig megkerestem két másik matematikust, mert úgy éreztem, érdemes lenne együtt gondolkodnunk tovább, és azt is megvizsgálni, hogy mikor oldható meg a feladat csak lokális véletlenséget használva, úgynevezett “factor-of-iid” módon. Egyébként mindketten korombeliek, Aranka Hruskova és Bencs Ferenc. Ők lelkesen beszálltak, tettek hozzá ötleteket, és így lett két másik cikk is ebben a témában. Ezeket már nagyon természetes módon fel lehetett fűzni egy történetre, ez lett a pályázatom.”
Egy díj lehetőséget ad arra, hogy annak hatásáról, esetleg hozadékáról is gondolkodjunk. Vajon egy fiatal matematikus pályáján milyen súllyal esnek latba az ilyen jellegű elismerések? Erre vonatkozóan Tóth László Márton álláspontja rendkívül realista: „Számítanak, viszont nyilván nem jelentenek óriási mérföldköveket. Ezt nem is a saját oldalamról képzelem el, hanem próbálok belehelyezkedni olyanoknak a helyzetébe, akik majd az én munkámat értékelik. Legyen az egy pályázati bírálóbizottság vagy egy egyetemnek a tanszéke, ahol összeülnek és eldöntik, hogy kit vesznek fel. Ha egy ilyen bizottság elé kerül az önéletrajzom, akkor abban lesznek dolgok, amelyek pozitív irányba mozdítják az esélyeimet. Abba a rubrikába, hogy ösztöndíjak és díjak, én most ezt be tudom írni. Egyébként nyilván minden díjnak megvan a maga értéke. Ez a díj például főleg magyarországi pályázatoknál lehet értékes, de akár még nagyon picit megmozdíthatja a tűt egy European Research Council (ERC) pályázatnál is. Hozzáteszem, helyzeti előnyből indultam, a Rényiben most én voltam a 35 évhez közeli, így a lehetséges pályázók közül én tölthettem eddig a legtöbb időt kutatómunkával. De ettől függetlenül, ez egy igazán pozitív dolog, az ember önéletrajzának is jót tesz, az egójának is jót tesz, de nagyon fontos helyén kezelni, hogy mit nem jelent egy ilyen díj. Azt nyilván nem jelenti, hogy az ember hirtelen ettől jobb matematikus lenne.”