Nick Bostrom svéd filozófus szerint a mesterséges intelligencia „egy olyan intellektus, amely az élet minden részén messze felülmúlja az emberi elmét, legyen szó tudományos kreativitásról, bölcsességről vagy társadalmi készségekről”. Csepeli György szociológus előadása a Nick Bostrom által megjósolt szuperintelligencia pozitív és negatív lehetőségeit vizsgálta a bizonytalanság korában. A mesterségesintelligencia-alkalmazások lehetséges társadalmi-gazdasági hatásaival foglalkozó, Ember 2.0 című könyvében a magyar kutató a jövő nagy kérdésének nevezi, hogy a természetes emberi intelligencia által teremtett mesterséges intelligencia az emberi intelligenciával összeolvadva képes lesz-e önmaga reprodukálására emberi közreműködés nélkül. Mint fogalmaz: „Ez esetben az evolúció újabb lépésére kerül sor, mely a Nietzsche által emberfeletti embernek nevezett szuper élőlény megjelenését eredményezheti.”
A mesterséges intelligencia, annak használata és társadalmi, gazdasági hatásai rendkívül komplex megközelítést tesznek szükségessé a tudomány részéről. Milyen szempontok szerint közelíthet e bonyolult problémához a tudomány? Milyen pszichológiai, társadalom-lélektani, gondolkodásbeli, technológiai és kommunikációs kihívást jelent az emberiség számára a várhatóan létrejövő szuperintelligencia?
Erről beszélgettek a kerekasztal résztvevői: (balról jobbra) Falus András biológus, immunológus, Karakas Alexandra dizájnkutató, technikafilozófus, Csepeli György szociológus, szociálpszichológus, Pléh Csaba nyelvész, pszichológus, valamint Szegedy Balázs matematikus.
Fotó: MTA, Szegedy Tamás
forrás: MTA