A tanulmány szerzői Karsai Márton, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, a Közép-európai Egyetem docense és Ódor Gergely, a Rényi Intézet tudományos munkatársa, aki korábban szintén a CEU-n, jelenleg pedig a Bécsi Orvostudományi Egyetemen dolgozik posztdoktorként. A kutatók az önkéntes prevenciós viselkedés változásait vizsgálták, amelyeket a tudatosság, illetve a saját vagy mások egészségével kapcsolatos aggodalmak motiválnak.
A közös kutatással és a tanulmány megszületéséhez vezető úttal kapcsolatos tapasztalatait Ódor Gergely így foglalja össze: „Karsai Mártonnal 2020 tavasza, a Covid-járvány kitörése okán kezdtünk együtt dolgozni, először a magyar COVID-19 Járványmodellezési és Epidemiológiai Munkacsoportban belül, majd később az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium keretében. Én akkor még a svájci EPFL egyetemen írtam a doktori munkámat, a „nulladik beteg” azonosításának problémájával foglalkoztam egy járvány esetén. Eddig a pontig kizárólag elméleti matematikai megközelítésből tanulmányoztam a járványokat, viszont mindig is érdekeltek az alkalmazások. A Covid-járvány elején egy különleges lehetőség nyílt arra, hogy úgy váltsak kutatási irányt, hogy közben kapcsolódjak a doktori témámhoz is. Lehetőségem nyílt részt venni a Karsai Márton által vezetett és Lovász László által szakmailag felügyelt járványmatematikai kutatócsoport munkájában, amely meglehetősen sikeresnek bizonyult, hiszen 2021-ben egy PNAS cikk is született belőle. Nagyon sokat köszönhetek ennek az együttműködésnek, sokat tanultam belőle és itt kezdtük a közös munkát Karsai Mártonnal is. Ezután 2022 nyarán megvédtem a doktori fokozatomat, illetve nyertem egy, a svájci SNSF által finanszírozott postdoc pályázatot, amivel hivatalosan is csatlakozhattam Karsai Márton csoportjához. Több másik projekt mellett szinte az első héttől kezdve a most megjelent tanulmányon dolgoztunk, és nagyon örülök, hogy három év alatt ez a munka is beérett, és egy nemzetközileg elismert folyóiratban, a Nature Communications-ban jelent meg.
Egyébként a motiváció a tanulmányra abból az állandó frusztrációból indult, hogy bár nagyon érdekel mindkettőnket az emberek viselkedésének és a járványterjedésnek a kapcsolata, erről borzasztó nehéz pontos adatokat szerezni. Amikor 2022 nyarán felvetettem, hogy akár a vírusból származó genetikai adatokat is használhatnánk erre a célra, Karsai Márton azt mondta, hogy ez inkább science fiction-nek hangzik de bíztatott, hogy vágjunk bele a munkába. Akkor még távolinak tűnt ez az ötlet, de most talán egy kicsit közelebb került a valósághoz.
Nyilvánvalóan fontos kérdés, hogy milyen jelentősége van társadalmi és járványügyi szempontból annak, ami a tanulmányban megjelent, erre vonatkozóan Ódor Gergely így fogalmaz: „Visszatérő kérdés, hogy mikor jut el végre oda az epidemiológiai modellezés, hogy olyan pontos képet, illetve előrejelzést adjon a járványhelyzetről, mint mondjuk az időjárás-jelentés. Különös jelentőséget ad ennek a kérdésnek az, hogy az időjárással ellentétben a járvány lefolyását befolyásolni is tudjuk a viselkedésünkkel. A Covid-járvány alatt mindnyájan elgondolkozhattunk azon, hogy pontosan milyen hatása is van annak, ha – akár országosan, akár a közvetlen környezetünkben – követjük a járványhelyzetet, és tudatosan reagálunk a megnövekedett fertőzési veszélyre, akár maszkviseléssel, akár távolságtartással. Ezekre a kérdésekre azért nagyon nehéz válaszolni, mert az időjárással ellentétben, a járványhelyzetet csak nagyon pontatlanul tudjuk mérni. Nagyjából annyira pontatlanul, mintha hőmérsékletmérés helyett abból kellene következtetnünk az időjárásra, hogy néhány megkérdezett ember mennyire fázott tegnap. Ebben a nehéz helyzetben nyújthatnak segítséget a vírusból származó genetikai adatok, amik a Covid-járvány alatt soha nem látott mennyiségben váltak elérhetővé. Ez a kivételes adathalmaz egy széles körű tudományos összefogásnak köszönhető, amely során számtalan kisebb-nagyobb biológiai laboratórium önzetlenül elérhetővé tette az eredményeit, a járvány elleni védekezés érdekében. A genetikai adatok nagy előnye, hogy magát a vírust, illetve annak változásait írják le, így – személyes adatokkal ellentétben – szigorú adatvédelmi korlátozások nélkül is elérhetőek. A kihívást viszont az jelenti, hogy a genetikai adatok csak áttételesen engednek következtetni arra, hogy milyen viselkedési változások idézhették elő azt a terjedési mintázatot, amit megfigyelünk. Az új tanulmányunkban erre a kihívásra adunk egy – a lehetőségekhez képest – viszonylag egyszerű módszert, melynek igazolásához sok szimulációs és adatalapú kísérletre volt szükség.
Első lépésben olyan mintázatokat keresünk, amikor egy új mutáció, ami a vírus fertőzőképességét lé
nyegében nem változtatja, meglepően nagy számban jelenik meg az adatban. Ezek a mutációk gyakran olyan ún. szuperterjedési eseményekre utalnak, amikor egy ember, általában egy nagy eseményen, az átlagosnál sokkal több másikat fertőz meg. Az algoritmus, amit kifejlesztettünk azt méri, hogy ilyen szuperterjedési események esetén a társadalomban megjelenik-e a helyi szintű tudatos védekezés, ami megállítja megfigyelt mutációknak a további terjedését, avagy a fertőzés korlátlanul terjedhet tovább. Attól sajnos még mindig messze vagyunk, hogy ezt minden eseményre nagy bizonyossággal meg tudjuk állapítani, de az egész társadalomra átlagolva már tudunk információt nyújtani. Azt például meg tudtuk mutatni, hogy az általunk mért tudatos védekezés erősebb azokban az országokban, ahol a hivatalos intézkedések is szigorúbbak, illetve azt is, hogy az első Omikron-hullám alatt ez a védekezés több európai országban ideiglenesen alábbhagyott – bár nem mindegyikben. Ez egy fontos lépés abba az irányba, hogy a jövőben, esetleges újabb pandémiák esetén, minél pontosabb adatok, és minél jobb módszerek álljanak a rendelkezésünkre, amelyek elősegítik a járványügyi védekezést, illetve hogy közelebb kerüljünk egy járvány-időjárás-jelentéshez is.
Egy rövid leírás a Nature Communications folyóiratban megjelent cikkről:
Korábbi modellalapú bizonyítékok már megállapították, hogy a helyi színtű információkra alapozott viselkedésbeli változások hatékonyan csökkenthetik a pandémiaküszöböt és a járvány méretét. A cikk szerzői, Dr. Ódor Gergely és Dr. Karsai Márton azonban egy longitudinális és országosan reprezentatív kérdőív segítségével azt mutatták meg, hogy Magyarországon a változtatási hajlandóság az önkéntes prevenciós viselkedés tekintetében a legnagyobb COVID-19 járványhullám alatt volt a legalacsonyabb. Ennek a meglepő jelenségnek a járványterjedésre mért hatását a szerzők nagyméretű genetikai szekvenciaadatok elemzésén keresztül vizsgálták tovább. Genetikai szekvenciaadatok a COVID-19 járvány során először váltak milliós nagyságrendben elérhetővé, ezzel nagyban segítve az új mutációk gyors detektálását, illetve a járvány globális terjedésének nyomon követését. A cikk szerzői, akik az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumon belül a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben, valamint a Közép-európai Egyetemen végezték a kutatásaikat, egy olyan új módszert dolgoztak ki, ami helyi szinten is lehetővé tette terjedési mintázatok vizsgálatát, ami korábban az adatok korlátozott elérhetősége miatt nem volt lehetséges. Az eredmények több európai országban is igazolták az önkéntes prevenciós viselkedés hatásait, illetve az Egyesült Királyságban, illetve Írországban a magyar kérdőív adatokban megfigyelt jelenségre engedtek következtetni. A nemzetközileg elismert Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány esetleges jövőbeli pandémiák során is fontos szerepet tölthet be az önkéntes prevenciós viselkedés járványtani hatásainak megfigyelésében.