Az Érintő júniusi számában Varga Nóra egyetemi adjunktus és Vincze Csaba egyetemi tanár ( Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Matematikai Intézet) cikke tekint vissza az elmúlt évszázad történéseire.
A 19. század második felében merült fel az igény arra, hogy a budapesti és kolozsvári tudományegyetemek mellett egy harmadikat is alapítsanak. A címre több nagyváros pályázott, köztük Debrecen, amelynek vezetői a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetőivel összefogva mindent elkövettek, hogy a cívisváros tudhassa magáénak az új egyetemet: a város biztosította a helyszínt az épülő intézménynek, az Egyházkerület pedig több fakultásáról lemondott, hogy egy új tudományegyetem létrejöhessen. A végeredményt ismerjük és látjuk: 1912 nyarán Ferenc József osztrák császár (magyar és cseh király) szentesítette a törvényt a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem megalapításáról. A kialakulóban lévő oktatási és tudományos életet az első világháború akasztotta meg, amely csak Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatali ideje alatt (1922–1931) kezdett újra magára találni az immár Tisza István nevét viselő intézményben.
A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1923-ban kezdeményezték természettudományos, közte matematikai szakelőadások tartását. A megvalósításra egy évet kellett várni: az 1924/25-ös tanévben tartott először Wodetzky József matematikai témájú szakelőadást.
1929-től már intézményi szinten folytatódott az oktatás (létrejött a Matematikai Szeminárium Dávid Lajos professzor vezetésével). Mivel a Debreceni Egyetem mai főépületét csak 1932-ben adták át, addig az Arany János és Piac utcák sarkán lévő épület első emeletén két szobában tartották a matematikai előadásokat. Kezdetben rendkívül kevés (fizetett) oktató és évfolyamonként 8-10 hallgató volt.
A II. világháború utáni újrakezdés feladataiból Gyires Béla és Rapcsák András is kivette a részét, majd 1948-ban Szele Tibor és Rényi Alfréd csatlakozott a munkához. Nekik köszönhetően jött létre a két tanszékkel működő ,,Matematikai Intézet”.
1949-ben a Természettudományi Kar (jelenleg Természettudományi és Technológiai Kar) megalakulásával a Matematikai Intézet is tovább fejlődött. A megfelelő szakmai háttér biztosításához elengedhetetlen volt egy színvonalas könyvtár, illetve folyóirattár létrehozása, amelyben elévülhetetlen érdeme van Erdős Pálnak, de Rényi Alfréd és Varga Ottó is sokat tett ennek érdekében.
A Matematikai Intézet teljességében a Természettudományi Kar megalakulása után fejlődött ki a háború előtti egy tanszékből álló Matematikai Szemináriumból. 1949-ben két tanszékkel működött. A Geometria Tanszéket Varga Ottó, a 2. számú Matematika Tanszéket pedig Rényi Alfréd akadémikus vezette. 1953-tól pedig már négy tanszék között oszlottak meg a matematikai kutatások:
- Geometria Tanszék, tanszékvezető: Varga Ottó (1942–1958) akadémikus,
- Algebra és Számelmélet Tanszék, tanszékvezető: Szele Tibor (1952–1955),
- Analízis Tanszék, tanszékvezető: Aczél János (1953–1964),
- Valószínűségszámítási és Alkalmazott Matematikai Tanszék, tanszékvezető: Gyires Béla (1952–1974).
1983-tól az integrációs törekvések következtében lett a Matematikai Tanszékcsoportból hivatalosan is Matematikai Intézet. 1991-ig öt tanszék működött, végül a fejlődés újabb állomásaként 1991-ben megalakult az Alkalmazott Informatikai Tanszék (tanszékvezető: Arató Mátyás). A Matematikai Intézet elismerte a keretei között felnövő informatikai oktatás és kutatás egyenrangúságát, ezért 1992-től Matematikai és Informatikai Intézetként működött tovább.
Az Intézetben 1993-tól zajlik az ún. Intézeti Szeminárium, egyfajta tudományos előadássorozat, ahol heti rendszerességgel debreceni, magyarországi és külföldi kutatók számolnak be legújabb eredményeikről, vagy egy adott kutatási terület fejleményeit osztják meg az érdeklődőkkel. Ugyanebben az évben indult útjára a (doktori) PhD képzés, 1996-ban pedig megtörtént az Intézet akkreditációja.
A debreceni felsőoktatást egyesítő Debreceni Egyetem megalakulásának (2000), ezen belül pedig a Természettudományi és Technológiai Kar 2006-os (részben a bolognai folyamattal összefüggő) profilbővítésének hatására a matematikus és programozó szakos, matematikatanár szakos hallgatók, illetve a természettudományi képzési terület szakjainak hallgatói mellett a mérnökök számára szükséges matematika oktatása is egyre erőteljesebben jelent meg az Intézet oktatási palettáján. Az átoktatási tevékenység ma már a Természettudományi és Technológiai Karon túl érinti az egyetem számos egységét: Gazdaságtudományi Kar, Informatikai Kar, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar és Műszaki Kar.
A teljes cikk az Érintőben olvasható.